Thingol kérésének engedve összeszedtem, hogy milyen programok is vannak az iTouch-omon. Alapvetően három fő irány van amire használom: böngészés kényelmesen (innen-onnan a lakásból), zenehallgatás, illetve játékok ezerrel. Ezek mellett nekiálltam végre a webfejlesztés és alkalmazás fejlesztés irányából is próbálgatni, de ezekkel lassan haladok.
Alapvetően 81 program van a kütyün, ezeket nem fogom mind felsorolni, igyekszem csak az említésre méltókat bemutatni. Sokmindent kipróbálok, aztán fenn marad, így később tudom majd tovább próbálgatni amikor lesz egy kis szabadidőm rá. A szokásaim is változnak, az elején pl. sokat néztem YouTube videókat rajta, illetve Londonban is használtam néha megnézni wifivel az adott városrész térképét (hol voltak akkor még a 3rd party szoftverek!), most viszont már sokkal inkább a fentebb felsorolt funkciók kerültek előtérbe. Ezt szeretem benne a legjobban: a változó igényeimnek is meg tud felelni, és nem hogy nem avult el, de pl. a játékokkal új dimenziók nyíltak meg (és nem csak a 3D támogatásra gondolok).
Ami a böngészést illeti, gyorsan kivégezném a témát. Általában hírportálokat szoktam nézegetni, illetve a GMail iPhone verziójával nagyon meg vagyok elégedve, azt is gyakran használom. Az, hogy ezt az ágyból is meg tudom tenni akár az éjszaka kellős közepén is nulla zajjal (ugye a billentyű lenyomásoknak sincsen semmi zaja, kivéve az egyetlen billentyűnek, de azt minimalizálja az ember), no, az nagyon szép.
A zenehallgatásról sem kell sokat mesélni, jópár giga zene ráfér, és az iPod feelinget simán hozza a készülék: avagy egyszerűen tudok a zenék között navigálni, gyorsan elindítva, leállítva a lejátszást. Apró, de nagyon jó trükk, hogy ha kihúzom a fülest, akkor leáll a zenelejátszás, ezzel a stop gombig navigálás pár másodpercét is meg lehet spórolni, és a tápot sem fogyasztja feleslegesen.
És akkor az alkalmazásokról:
Othello – A legalapabb Othello táblás játék (van aki Reversi néven ismeri), kellemesen szép grafikával. Az ellenfél sajnos elég buta, bár állítható az erőssége egy három fokozatú skálán, de a legerősebb Hard fokozaton is könnyedén verhető. Néha-néha így is egy gyors játék belefér, ilyenkor boldog lehetek hogy az ellenfél továbbra sem lett okosabb.
Bomberman – A klasszikus mászkálós játék, “forradalmi” irányítással, nagyon szép, de túlzásba vitt grafikával. Az a baj, hogy a pályák között felesleges átvezető üzenetek vannak, amiken viszonylag lassan lehet csak túljutni, a játék elején meg végig kell nézni egy mini képregényt. Az irányítása nagyon tetszik a játékosnak: a balra-jobbra-fel-le mozgatást úgy oldották meg, hogy a pályára bárhol rábökhetünk, megjelenik négy nyíl, és ráhúzva a különböző irányokra az ujjunkat, elkezd mozogni abba az irányba a játékos. A feelinget ezzel együtt valahogy nem kaptam el, egy-két pályát játszottam vele, aztán most csak a helyet foglalja.
Bejeweled 2 – Szintén klasszikusnak mondható játék igen meggyőző grafikájú kiadása. A szintek között átvezető grafika egy wormhole effektes animáció, ez volt az első Touch alkalmazás, aminél padlót fogtam a grafikától (pedig valószínűleg csak sima videó lejátszásról van szó, bár ki tudja?). Szép háttérgrafika, hangulatos zene, kétféle játékmód (küzdeni a fogyó idővel, vagy kikerülni hogy elfogyjanak a lehetőségek). Volt egy hetem hogy nagyon rákattantam, megéri kipróbálni.
Flashlight – Nem túl fantáziadús alkalmazás, a Touchot alakítja elemlámpává azzal, hogy kirak egy teljesen fehér képernyőt. Mivel a Touch fényereje elég erős tud lenni, még hasznos is tud lenni. Az alkalmazás azonban nem csak ennyit tud: különböző színeket is beállíthatunk, sőt, akár segélykérőként (SOS morze villogás), stroboszkópként is használhatjuk. Viszem is a hétvégi túrára, hátha elveszek és a helikopter majd így talál meg.
Facebook – Kellemes alkalmazás a Facebook közösségi oldalhoz (tudtad hogy az iWiW egy béna oldal, és itt az ideje váltanod? 😉 ). Üzeneteket írhatunk (iPhone felhasználóként fotókat is tehetünk közzé) és olvashatunk (videókat nézhetünk), illetve profil oldalakat, s ott akár képeket is nézegethetünk. Működik a chat lehetőség is, így a belépett ismerőseinkkel tartani tudjuk a kapcsolatot ezúton is.
Mondo Solitaire – Egy halom egyszemélyes kártyajáték (a klasszikus és a Windowsból oly ismert Klondike-tól kezdve a Mahjong féle változatokig) összegyűjtve, egy helyen. Szép grafikája van, lehet undozni és lesni is ha akarunk, és statisztikát tart nyilván arról, hogy mennyi játékot nyertünk/vesztettünk el. Rengeteg játékváltozatot ismer, s mindegyikről van kis leírás, benne például azzal is, hogy mekkora a nyerési esélyünk, s mennyire függ a szerencsétől a játék kimenetele. Az Klondike-nak is van vagy négyfajta változata: az alap mellett ott van a négy színes (zöld és kék lapok is lesznek, összesen négy szín, négy forma), az öt színes (az alap két szín, két alak mellé bejön még egy új szín és egy új alak), illetve a hat színes (három szín, egyenként két alakkal). Szóval elég változatos játékélményt kínál. Átlag napi negyed órát el is vagyok vele még mindig. 🙂
Cro-Mag Rally – az ősember rally. Kellemes grafika, zene, és (h)ősemberi hangulat. Talán egyike az Apple által is demózott szoftvereknek, igazán pörgős, látványos játékmenettel. Választhatunk közlekedési eszközt, játékost, és van egy halom pálya, amin végigszáguldozhatunk, versenyezve a többi őssel. Az irányítása a Touch döntögetésével lehetséges, gyorsulni/tolatni pedig egy a bal oldalon tapogatható kezelőszervvel lehet. Érdemes kipróbálni. Annak ellenére, hogy mindezen pozitív jelzőkkel illettem, valahogy nem tudott megfogni, de jókat játszottam vele.
Chopper – A híres, nevezetes Choplifter klónja, azaz embereket kell megmentenünk helikopterrel fel-alá szálldosva, és visszavíve őket a bázisra. A Touch döntögetésével lehet a helikopterrel mozogni jobbra-balra és fel-le, lőni és bombát dobni pedig a képernyő sarkában levő felületek érintésével lehet. Nagyon jól sikerült ennek is az irányítása. Vannak ellenfelek is a pályán, tankok és terroristák lőnek ránk. Korrekt játék, addig nem nyugodtam, míg (sűrű mentések segítségével) végig nem sikerült vinnem a legnehezebb módban (legtöbb ellenség) – elég addiktív volt számomra.
MotoRacer – Motorversenyzős játék, az irányítása olyan, mint a Cro-Mag rallyé. Szép tájakon kell végigszáguldoznunk, néha kiosztva egy-két pofont ellenséges motorosoknak. Jó hangulata van, és néhány pálya igen nehéz, nagyon ott kell lennünk, hogy mikor hogyan kanyarodunk, vagy éppen sodródunk ki a pályáról. Addig nem nyugodtam, míg végig nem sikerült vinnem az összes pályát, és hát volt olyan, hogy egy-egy pályával több napig küzdöttem (nyilván nem folyamatosan). És olyan is, hogy egy könnyű pálya elsőre megvolt.
iPint – Teljesen haszontalan sörcsap emulátor. A telefonunkat feltölti sörrel, amit ki tudunk önteni egy pohárba. A pohár lehet igazi, de a sör sajna nem az, így csak felvágni jó a haverok előtt egy beszélgetésen, kocsmázáskor. 🙂 Amúgy szép és valósághű a grafikája, ha mást nem, a szomjat biztosan meghozza.
Remote – iTunes távirányító. Wifin keresztül, a helyi hálózaton rácsatlakozik a gépünkön futó iTunes-ra, majd iPod szerűen kiválaszthatunk zenéket és elindíthatjuk, megállíthatjuk a lejátszásukat, illetve a hangerőt is matathatjuk. A zenék értelemszerűen a gépen fognak megszólalni továbbra is, de pont ez a lényeg, egy partyn biztonságba helyezzük a gépet, és távolról sutyiban irányíthatjuk a zenét. Ingyenes, szóval ott a helye a masinán.