Need for Speed: Undercover - csapó 2 - írta Lil’ Prophet
Itt a második NFS:U tesztünk is, ezúttal Lil’ Prophet tollából: köszönjük szépen neked is.
A NFS: Undercover iPhone/iTouch változata már október óta lázban tartott. Persze az utóbbi időben már inkább már nem is törődtem vele, de annál is nagyobb meglepetésként ért, mikor megláttam, hogy megjelent.
A kezdés a szokásos, EA logó, loading, majd egy átvezető videó, ami megegyezik a játékban találhatóval. Ez már elég jó előjelnek bizonyult. Akárcsak a “rendes” játékban, itt sem turkálódhatunk az első elindítás előtt a menüben, hanem egy jól felépített tutorial-ban kell részt vennünk. A grafika olyan, amilyennek már láthattuk (engem az Undergroundra emlékeztet minimum grafikai beállításokon), az aszfalton lévő visszatükröződés viszont kiemelkedően jól néz ki, sajnos ez a kocsin már nem látszik meg (dehát mit is várnánk ilyen hardverrel).
Az irányítással eleinte voltak gondjaim. Sajnos a kanyarodás közbeni kamerdőlés nem kapcsolható ki, de könnyen hozzá lehet szokni, a kanyarodás viszont néhol nehézkesnek bizonyult. Bár lehet hogy csak az én reakcióidőmmel van a baj.:) Ettől függetlenül bárki könnyen hozzá tud szokni a tutorial végére. Természetesen a nitro és az időlassítás is része a játéknak, ez előbbit úgy idézhetjük meg, hogy végighúzunk a kijelzőn alulról felfelé EGY ujjunkkal (persze vízszintesen tartva), az időlassítás pedig vice versa. Ugyanez a metódus, csak lefelé. A fékhez simán nyomni kell a kijelzőt. A hirtelen bevett kanyarokkal driftelhetünk is, erre épülnek is feladatok.
A bemelegítés után végre menüben vagyunk, ahol végre lehetőségünk nyílik karrierépítésre. Autóvásárlás (jópár jármű szerepel a palettán, amiket időközben oldhatunk fel), nagyon szépen kidolgozott modellekkel, látszik, hogy foglalkoztak vele… bár volt is rá idejük. Az autókat ugyanúgy fejleszthetjük, pingálhatjuk, mint a nagytestvérben.
Természetesen a játékmódok sem maradhattak ki az Undercoverből. Nem volt még alkalmam 3-4 versenynél többet játszani, de van körverseny, szakasz, drift, rendőrkocsik zúzása és sima menekülés… egyszóval minden, mi szem szájnak ingere. És füleink sem maradnak inger nélkül, a soundtrack licenszelt zenéket tartalmaz (kategóriájában egyedülálló módon), számcímek nincsenek kiírva, de Axl Rose hangját sikerült felismernem (azért javítsatok ki, ha mégsem ő lenne).
Hát, ez lenne az Undercover, amilyennek vártuk (vagy -tam). Több órányi minőségi szórakozást kínál, amit vétek visszautasítani!


















Legutóbbi hozzászólások