iTouch.hu

Ismét elnézést kell kérnem, amiért kihagytam sok-sok időt, de eléggé elfoglalt voltam az utóbbi hetekben, időt itthon alig töltöttem. Most viszont elhatároztam, hogy megírok egy játékismertető cikket, hátha kedvet kap néhányatok egy kis játékhoz. Úgy gondoltam, hogy két kategóriában sorakoztatom fel a gammákat. Ezt azért tartottam kézenfekvőnek, egyrészt, hogy legyen valami rendszer, másrészt, mert a játékok sem egyformák. Az egyik kategóriába lényegében az időrabló – kérem ne írja senki, hogy de hisz mindegyik az - játékok jönnek, amik nem rendelkeznek mesés grafikával, talán még méretük sem éri el a 10 megát, azonban olyan játékélményt, és kikapcsolódást nyújt, hogy csak győzzétek akksival. Lássuk a medvét.

Drop 7

Nos igen. Ennél időrablóbb játékot még nem láttam. (Vagyis van még egy, lentebb olvasható) Ezzel képes vagyok hosszú-hosszú órákat játszani. Az egész hihetetlenül egyszerű, és zseniális.

Igazából, a játék lényegét nehéz leírni. Sőt, nekem belekerült jó néhány percbe mire rájöttem miről is szól ez az egész. Azért megpróbálom részletezni a menetet. Vannak golyók, számozva, egytől-hétig. A golyókat úgy kell letenni a 7x7-es hálóban, hogy annyi golyóval alkosson láncot, amilyen szám a golyón (amelyiket éppen leteszed) szerepel. Például, az első képen, az ötös legfelül, el fog tűnni (kapja is érte a játékos a +7 pontot), mert alatta négy golyó van, és az ötös számú golyóval így egy öt golyóból álló lánc jön létre. A második képen, az illető egy egyest dobott (az egyszerűség kedvéért) a négyesre, így a négyes eltűnik, hiszen kipárzott a rajta szereplő lánc. Gondolkoztam, ennél egyszerűbben nem lehet leírni, erre rá kell érezni. Akárkinek ajánlottam eddig, függő lett. Remélem itt is lesz sikere. Van flash-es verziója is, próbának

Unify

A második játék, amit szeretnék bemutatni, az Unify. Nagyon egyszerű (de nagyszerű) kis gamma. Egy tetrisz féleséghez tudnám hasonlítani. Mindkét oldalon, két színű téglák jönnek, és azokat kell középen elhelyezned úgy, legalább három egyforma színű tégla vég kerüljön össze. (Huh, ez a mondat nem semmi bonyolult lett. Azért remélem érthető) A két szélen, lehet látni, hogy milyen tégla lesz a következő, ez segít abban, hogy hova rakd az éppen kezedben lévő téglát. Nehéz, mert mindkét oldalra figyelni kell, sőt, ahogy haladsz felfelé a szinteken, nehezedik, mert jönnek be plusz színek, sőt még gyorsulnak a téglák is. Mikor a középen lerakott téglák elérnek a képernyő széléig, nos akkor van FAIL. Engem lekötött, sőt, még most is leköt ez a játék, a zene is nagyon üt. Igazi kikapcsolódás, bárhol, bármikor.

Doodle Jump

Ez a játék az, amire rámondom hogy wtf. Egyszerűen leírhatatlan mennyiségű órát töltöttem el vele. Azt hiszem, bárki aki ezzel elkezd játszani meg lesz fertőzve. Elképesztően egyszerű, úgyhogy én sem szeretnék sok karaktert tulajdonítani neki. Mert mérges is vagyok rá. Ezt a játékot nem lehet szeretni, viszont nem tudod abbahagyni egyszerűen.

Azért mégis néhány mondat. Azt a kis sárga valamit irányítod. Ugrál a piszok. Neked kell iránytani, nehogy leessen. Azokra a kis bizékre. A zöldre gyakorlatilag akárhányszor ráugorhatsz, a fehérekre viszont csak egyszer. Vannak itt is – természetesen – nehezítő elemek. Lesznek majd liftező, (vízszintesen, illetve függőlegesen) bizék. Ezt meg tudják kavarni azzal, hogy gyorsabban, lassabban jönnek mennek, illetve, vannak azok a kis alattomos szörnyek. Az első képen lévő, az pl. az UFO, ami – ha nem lövöd le, és túl közel ugrasz, beszív, és akkor FAIL. – A második képen lévő pedig szimplán megöl, ha alulról beleugrasz. Viszont használhatod ugródeszkának, mert nem halsz meg ha felülről ráugrasz. Vigyázat, idegtépő egy valami ez a játék. (Megemlíteném saját egyéni rekordomat, ugyanis mióta ezt elértem, egy percet nem játszottam vele, és rendkívül büszke is vagyok, dagad a mellem: 128.655 J) Sok sikert mindenkinek! Senki ne őrüljön meg!

Glow Hockey

Ez is egy érdekes játék. Különlegessége, hogy játszhatsz helyi wifin, vagy kékfogon keresztül a haverod ellen. Nem szaporítom a szót, lég hoki. A maga nemes egyszerűségével. Semmi extra. Van 4 különböző nehézségi szint. Easy, Medium, Hard, és Insane. Továbbá van Championship. Én magam a 17. levelig jutottam. A képek beszélnek. Szerintem első osztályú, ha unatkozol, vagy ha nem tudsz aludni.

Jet Car Stunts

Erre a játékra annyira véletlenül bukkantam, hogy az már ennél véletlenebb nem is lehetne. Viszont annyira ügyes kis játék, és mérete sem nagy (alig 17mb). Hihetetlenül magával tud ragadni, és ki tud kapcsolni. Én már végigjátszottam, (kétszer is) de akárhányszor ezzel ütöttem el az időt, nem láttam, nem hallottam, teljesen kikapcsoltam vele. Egy kis autót irányítasz, és egy pályán kell keresztülverned magad. Nem egy szokványos autós játék, ugyanis a pálya nem összefüggő, hanem magasan, a levegőben kell repkednek vele. Az elején még könnyebbek, az olyan bemelegítő féle, azonban a vége felé már nehezedek, volt olyan pálya amelyikkel órákat töltöttem. Természetesen van nehezítő benne, (idő, meg ilyesmi) számolja hányszor esel le, a tízedik próbálkozás után már csak gyakorolsz. Valamint, az elején, a rakéta, ami kell, hogy nagy távolságokat ugorj át, elfogy. És csak checkpointok-nál töltődik újra. Egy szóval, egy ügyes kis autós játék, izgalmas, nincs hamar vége, és még nehéznek is mondható. Szerintem ezzel is teljesen jól el lehet ütni az időt. Szavak helyett képek.

Rendhagyó módon, itt embeddelnék egy videót. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a két kép mindenkit meggyőzött, nem szeretném, ha ezt bárki is kihagyná.

FIFA 10

És (tudom, így nem kezdünk mondatot, de van olyan nyelvtai szituáció ami engedi, mondjuk hogy ez egy ilyen.) akkor jöjjön az első komolyabb játék. Nem akarom megosztani a népet. Aki szereti a focit, annak tetszeni fog ez a játék, ennyi. Szép grafika, végre tűrhető irányítás. Foci rajongókat egy bizonyos ideig leköt. Szép, és jól irányítható. Végre minden csapat benne van. Ami még nagyon tetszett, hogy megjött a buszom a múltkor a megállóban, így simán kiléptem. Nem bántam nagyon, csak egy barátságos meccset játszottam. Viszont mikor később indítottam, szólt, hogy van egy saved meccsem, és akarom-e folytatni. Végre, mondtam akkor is. Ez már nagyon hiányzott! Eddig ha félbeszakítottunk egy meccset, azt már cseszhettük, finoman szólva. Továbbá nagyon tetszett, hogy az analóg kar áthelyezhető, illetve állítható úgy, hogy ha bárhová bökünk játék közben átkerüljön-e oda. Az A, B gombok is áthelyezhetők három féle pozícióba. Kinek hogy kényelmesebb. Végre itt is van menedzser mód! Kellett, mint a falat kenyér, de tényleg. Nekem számítógép előtt már nincs se kedvem, se időm játszani, és most végre úton útfélen menedzselhetem kedvenc csapatom. Ez tényleg nagyon jó. Amiért pedig egyenes ujjongok, hogy wifi-n, illetve bluetoothon, lehetőség van az egymás elleni harcban. Az nem lesz barátságos mérkőzés. Véleményem szerint semmiben nincs hiba. A grafika terén mindent kihoztak az touchból, amit lehetett, és ez igazán, de igazán növeli a játékélményt. Egy meccsből ráérzel a kezelésre, utána aztán nincs megállás. Ja, és nagyon örültem amikor az első indításnál itthon megkérdezte, hogy akarok-e hangot. Így aztán csendes társ lesz az unalmas órákon. Ha nem kaptál kedved, mindenképp nézd meg az ingame videót!

Brothers In Arms 2 – Global Front

Be kell vallanom, hogy imádom a háborús játékokat. Az eszetlenül zombi lődözőset már kevésbé. (hoppá, egy ellentmondás, sebaj). Ez a játék amire azt mondom, hogy bravó, gameloft. Tényleg, ez össze van rakva, ki van találva, meg van írva, ahogy kell. Hatalmas játékélményt nyújtott a játék során. Sajnos, ezeknek a játékoknak annyi a baja, hogy végigjátszod, és kész. Nem úgy mint azok, amiket a bejegyzésem elején írtam. Ennek ellenére ez az a játék, ami tényleg odaszögez, játszol, és élvezed. Kellőképpen nehéz, nem fogod néhány óra alatt végigjátszani. (Nem kérek cáfolatokat, jó?:) ) Az irányítás, csakúgy, mint a FIFÁNÁL, itt is szinte tökéletes, könnyen kezelhető. Mondjuk én néha mellényomok a tüzelőnek, de ez már az én egyéni gondom. A missziók tényleg átvannak gondolva, van történet, egyszóval klappol minden. A játékélmény első osztályú. A fegyverek is gyönyörűen kivannak dolgozva. Ezek között a váltás is nagyszerűen meglett valósítva. Ezt ki kell próbálni, és végig kell játszani, nincs mese. Erről elég ennyi. Jöjjenek a képek. Magukért beszélnek. Esetleg ingame videó, ha valakit nem sikerült volna meggyőznöm. Személyes sértésnek veszem, ha van ilyen.

GT Racing: Motor Academy

Azt hiszem, itt van hely, hogy megemlítsem, hogy az NFS: Undercovert imádtam. Az egy szépen megtervezett és megírt játék volt. Hasonló élménnyel lettem gazdagabb játék közben, mint a Brothers In Arms esetében. Azonban a következő rész, a Shift, valami kegyetlenül gyászos volt. Az a játék egy fatal-fail EA részéről. Azt én, - személy szerint – végig sem bírtam játszani. Eszméletlen rossz volt. Kövezzetek meg, ha nincs igazam.

Viszont ez, a GT racing, már valami. Egy lapon említeném a Undercoverrel, azonban mégsem hasonlítanám össze a kettőt. (Van, aki megtette, neki gratulálok) Gyönyörű a játék. Megizzasztják a vasat, az biztos. Szuper autók, ügyes, trükkös pályák. Nagyon jól irányítható. Mi kell még? Szerintem minden megvan benne, ami egy igazán jó autós játékhoz kell, és minden profi módon kivitelezve. Az autók pedig magával ragadóak. Ezt egyszerűen nem lehet megunni. Teljesen profi munka. Olyan szinten kikapcsolódsz tőle, hogy csak azt veszed észre, lemerült az akksi. Itt a videó a hitetleneknek.

Egy igen jó barátom szólt egy pár napja, hogy héló, van Infected Mushroom játék iPhonera, rakjam már fel, mert igen kíváncsi rá. Nosza, üsse kavics, felraktam.

A játéknak a neve nem véletlenül Smashing the Opponent - a játék ennyiről is szól. Abban a tíz percben, amíg én agyilag el tudtam viselni a játékot (lvl3-ig jutottam amúgy), addig is nem volt semmi dolgom, csak menni, megtalálni, és agyonütni az ellent (15-25-45 darabot - gondolom ez levelenként nő). Ha már ellenség, tegyük hozzá, hogy a játék igen… beteg - az ellenség nagyjából olyan szintű, mint a képen látható kék yeti - de én találkoztam kis manóval, és deszkával (?) is.

Sajnos a képen nem jön át annyira, de a játék inkább próbál emlékeztetni a kb. hasonló minőségű, csak 10+ évvel ezelőtti játékokra, konkrétan arra gondolok, hogy az ellenfél az animáció teljes hiányában fel-le ugrálva jön feléd, a fák csak jelzésértékűek, ergo ott vannak, látszódnak, de át lehet - ezt a szörnyek is kihasználják - rajtuk menni, mintha ott se lennének. Amire viszont nem lehet panasz, az a zene, nagyon komoly kis Infected Mushroom dalokat kapunk közben, vannak köztük kiadatlan és ismertebb számok is - aki szereti ezt a zenét, az legalább ezt a részét garantáltan élvezni fogja.

Persze azért, hogy ne legyen annyira egyszerű (haha jóvicc) a játék, lehet felszedni különböző dolgokat, a kis gombák például életet adnak, de mi egyszer valahogy lőni is tudtunk - gondolom, ha tovább bírom a játékkal, később már van több fajta fegyver, sok-sok új fajta ellen, és a menüből látszik, hogy összesen három világ van - de nincs az az isten, hogy én eljussak odáig :).

A játék arra megy rá, hogy annyira szar, hogy már jó, és tényleg, mi sokat röhögtünk rajta, de soha az életben elindítani többet nem fogom, az biztos. A játék nekünk különösen aktuális a közelgő, november huszadikai Infected Mushroom koncert miatt.

A minap olvasom az Appleblogon, hogy bejelentették a GTA: Chinatown Wars-t iPhonera és iPod Touchra is. A játék ugye már elérhető Nintendo DS-en, és az ősszel jön PSP-re, és elvileg az ősszel jön majd az App Storeba is. A játékban amúgy Huang Leet alakítjuk majd, aki az apja halálának ügyében nyomoz Liberty Cityben.

A játék maga egy az egyben meg fog egyezni a PSP verzióval (persze azért néhol le kell, hogy butítsák a textúrákat), tehát a kurvák, töménytelen vér és a káromkodás nálunk sem lesz hiánycikk - anélkül nem is lehetne elképzelni egy igazi GTA játékot - de állítólag nem lesz gond az App Storeba való bejutással. Szerintem azért ez kemény menet lesz, de a GTA csak a neve alapján az egyik legeladottabb játék lehet majd - az Apple hülye lenne kiherélni egy ekkora projectet. Az irányításról annyit árultak el, hogy egy virtuális analóg kart mozgathatunk majd a hüvelykujjunkkal.

Ha már GTA, a legújabb 3D-s klónról, a Gangstarról nincs kedve írni valakinek?

A napokban kijött egy új focis játék, és mivel most kaptam vissza szervízből Touchomat és mert, foci-buzi vagyok gondoltam írok egy összehasonlító tesztet.

Menü:

Real Soccer

A játékot megnyitva

egy igencsak pofás menüvel találjuk magunkat szembe. A zene is elég jó.  Négy menüpont van nevezetesen:

• Exihitibon: gyors meccs
• Game Modes: különféle kupák ill. bajnokságok
• Multiplayer: helyi Wi-Fi-s multi
• More Games: reklám
• Options: beállítások

X2 Football

Bevallom őszintén szerintem ez a menü ronda. A színek fakók a zene idegesítő és repeteív. Menüpontok:

• Start Match: gyors meccs
• Game Modes: kupák (bajnokságok nem!!)
• Options:beállítások

Hát szerintem a menüben az egyértelmű győztes a Real Soccer.

Felhozatal

Real Soccer

A játék nem tartalmaz licenszeket de szinte az összes nagyobb klub csapat ill válogatott megtalálható benne. A játékosok nevei is korrektek és a nagyobb bajnokságokat ill kupákat is tartalmazza.

X2 Football

Hát szerintem ez a pont a játék Achilles-sarka. Hogy miért? Nos sem klub csapatokat sem bajnoságokat nem tartalmaz. Ez a két dolog szerintem az ami legjobban hiányzik a játékból.

Megint csak a Real Soccer a jobb ebben a kategóriában.

Hangok

Real Soccer

A menüben a zene jó mint már említettem. Kommentár nincs és a szurkolás hangja szerintem kicsit unalmas.

X2 Football

A menü zenéje iszonyú. Van kommenár méghozzá egész jó és a szurkoló hangok is nagyon jók.

Ez szerintem az X2-é.

Grafika

Real Soccer

Szerintem a grafika nem szép. A játékososok aránytalanok, a pálya ronda, az embereknek kocka feje van. Az sem előny hogy csak három kamera nézet van.

X2 Football

A grafika itt érezhetőbben szebb mint a Real Soccernél. 5 kamera nézet van. Helyettem inkább beszéljen a kép.

Ez is az X2-é.

Irányítás

Real Soccer

Az irányítás egész jó. Két gomb van a képernyőn és egy d-pad. Az A gombbal lehet lőni ill. ha nyomva tartjuk és felfelé húzzuk az ujjunkat akkor átemeli a kapus felett. A B gomb értelem szerűen a passz és a fent említett módszerrel lehet beadni. Ezen kívül a képernyő üres területeit tapogatva különféle cseleket lehet csinálni. A sprintelés egy irány kétszer gyors egymásutánban való lenyomásával kivitelezhető.

X2 Football

Három gomb van a képernyő jobb-alsó sarkában és egy virtual joystick mint a Terminátornál. Itt nem kell fölfelé huzogatni a gombokat mert mindenre van egy külön. A sprintelést a joystick előrenyomásával lehet kivitelezni. (ha kipróbáljátok tudni fogjátok miről van szó)

Ez szerintem döntetlen.

Összesítés:

Mindkettő jó játék de, szerintem az X2 a jobb. Szerintetek?

Játék után kutatva találtam rá, az immáron több ízben is letölthető Tap Tap Revenge 2 variációkra. Szkeptikus voltam, de leszedtem mind, és pozitívan csalódtam.

Tap Tap eddig megjelent részei:

• Tap Tap Revenge 2 (a sima revenge itt most nem játszik )
• Tap Tap Revenge: Coldaplay
• Tap Tap Revenge: Dance
• Tap Tap Revenge NIN ( Nine Inch Nails )

Kezdjük is talán a Tap Tap Revenge 2-vel!

A játék alapvetően egy ügyességi játék, valamint reflex fejlesztőnek is kiváló :) alapvetően a játék arról szól, hogy három „húron” jönnek a kis, színes bogyók, a kiválasztott zene ritmusára, és nehézségi szintenként változó mennyiségben kell ezeket, a húr végén lenyomogatni. A beépített (nem túl sok, viszont elég kevés) zene mellé, elérhető internet kapcsolat mellett lehetőségünk van a zenetár bővítéséhez, s tölthetünk le muzsikákat, nehézségi szintnek megfelelően, csoportosítva. A játék (sorozat) természetesen multiplayer, és online play módban is klassznak bizonyul. (bár nekem online még nem nagyon volt szerencsém játszani, online playerek híján, de a legendák azt tartják, úgy se rossz a gamma… :) )

A nehézségi szintek: Kid, Easy, Medium, Hard, és végül az Extreme

Kid=Kölök szint, én konkrétan nem ezzel kezdtem, mert elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy rakás szemét, éppen ezért inkább medium fokozaton kezdtem, ami már inkább meghozta a kedvem.

Easy=nos, az könnyű szint is elég bevezető jellegű, de itt már inkább játék szagú a dolog. Medium=közepes erősség, ha Multiplayer funkcióban toljuk haverral, vagy bárkivel, ez jó választás,garantált a „jáccunkmééég” kurjantás a játszma végén.

Hard=Nehéz, ez a szint, ha egyedül toljuk szintenként lépcsőzetesen, hamar belejön az ember, élvezhető, Multi. funkcióban félprofi tornamentek megrendezéséhez egy pár vodka után, garantált a vérre mennő harci láz ellenfelünk ellen.

Extreme=Szerintem ezt nem nagyon kell magyarázni, extrém a stuff, nekem a rekordom Coldaplay – Clock-on sikerült, 86%-os találási aránnyal…

A következő kiszemelt a Tap Tap Revenge Coldplay.

Nah, ez volt az a NIN edition után, amihez a legkevesebb reményt fűztem, és egyben ez okozta a legnagyobb meglepetést. A Coldplay edition-ben, az eddig megszokott bogyók helyett, hosszúkás, lécszerű dolgokat kell nyomkodni, az eddig megszokott húrok helyett pedig, három sáv nyújt ebben segítséget. Ennek ellenére nagyon hamar bele lehet jönni. Ki merem jelenteni, zenei hovatartozásom eltitkolása mellett, (najó, nem, dárenbéz 4 ewwa) hogy ez lett a széria leg élvezhetőbb, legjobban eltalált darabja! A Revenge 2-höz hasonlóan itt is Kid, Easy, Medium, Hard, és Extreme fokozatokban játszhatunk, és mérhetjük össze itt is Multiplayer funkciónak köszönhetően, a tudásunkat, mindezt kitűnő (és tényleg feelinges) Coldplay zenei aláfestés mellett.

Legközelebb a Tap Tap Revenge Dance, valamint NIN edition lesz porondon.

Üdv, Thende

Na, ez már egy több hetes hír, anno azt hittem, megírtam, de valahogy nem került ki… pedig hát igencsak illett volna írni róla.

Gyakorlatilag annyi a hír, hogy a második generációs iPod Touch magasabb órajelen megy, mint az első, vagy akármelyik iPhone: egészen pontosan 532 megahertzen (az 1G és az iPhone-ok 412 megahertzen futnak). Azt azért tegyük hozzá, hogy gyárilag mind a négy készülékben 620 megahertzes processzor van, tehát gyakorlatilag csak a butítás csökkentették - az Apple ez által is próbálja erősíteni az új Touch “funnest iPod ever” vonalát?

Az alábbi videóban ez szemléltetve is van: