iTouch.hu

Egy igen jó barátom szólt egy pár napja, hogy héló, van Infected Mushroom játék iPhonera, rakjam már fel, mert igen kíváncsi rá. Nosza, üsse kavics, felraktam.

A játéknak a neve nem véletlenül Smashing the Opponent - a játék ennyiről is szól. Abban a tíz percben, amíg én agyilag el tudtam viselni a játékot (lvl3-ig jutottam amúgy), addig is nem volt semmi dolgom, csak menni, megtalálni, és agyonütni az ellent (15-25-45 darabot - gondolom ez levelenként nő). Ha már ellenség, tegyük hozzá, hogy a játék igen… beteg - az ellenség nagyjából olyan szintű, mint a képen látható kék yeti - de én találkoztam kis manóval, és deszkával (?) is.

Sajnos a képen nem jön át annyira, de a játék inkább próbál emlékeztetni a kb. hasonló minőségű, csak 10+ évvel ezelőtti játékokra, konkrétan arra gondolok, hogy az ellenfél az animáció teljes hiányában fel-le ugrálva jön feléd, a fák csak jelzésértékűek, ergo ott vannak, látszódnak, de át lehet - ezt a szörnyek is kihasználják - rajtuk menni, mintha ott se lennének. Amire viszont nem lehet panasz, az a zene, nagyon komoly kis Infected Mushroom dalokat kapunk közben, vannak köztük kiadatlan és ismertebb számok is - aki szereti ezt a zenét, az legalább ezt a részét garantáltan élvezni fogja.

Persze azért, hogy ne legyen annyira egyszerű (haha jóvicc) a játék, lehet felszedni különböző dolgokat, a kis gombák például életet adnak, de mi egyszer valahogy lőni is tudtunk - gondolom, ha tovább bírom a játékkal, később már van több fajta fegyver, sok-sok új fajta ellen, és a menüből látszik, hogy összesen három világ van - de nincs az az isten, hogy én eljussak odáig :).

A játék arra megy rá, hogy annyira szar, hogy már jó, és tényleg, mi sokat röhögtünk rajta, de soha az életben elindítani többet nem fogom, az biztos. A játék nekünk különösen aktuális a közelgő, november huszadikai Infected Mushroom koncert miatt.

A minap olvasom az Appleblogon, hogy bejelentették a GTA: Chinatown Wars-t iPhonera és iPod Touchra is. A játék ugye már elérhető Nintendo DS-en, és az ősszel jön PSP-re, és elvileg az ősszel jön majd az App Storeba is. A játékban amúgy Huang Leet alakítjuk majd, aki az apja halálának ügyében nyomoz Liberty Cityben.

A játék maga egy az egyben meg fog egyezni a PSP verzióval (persze azért néhol le kell, hogy butítsák a textúrákat), tehát a kurvák, töménytelen vér és a káromkodás nálunk sem lesz hiánycikk - anélkül nem is lehetne elképzelni egy igazi GTA játékot - de állítólag nem lesz gond az App Storeba való bejutással. Szerintem azért ez kemény menet lesz, de a GTA csak a neve alapján az egyik legeladottabb játék lehet majd - az Apple hülye lenne kiherélni egy ekkora projectet. Az irányításról annyit árultak el, hogy egy virtuális analóg kart mozgathatunk majd a hüvelykujjunkkal.

Ha már GTA, a legújabb 3D-s klónról, a Gangstarról nincs kedve írni valakinek?

A napokban kijött egy új focis játék, és mivel most kaptam vissza szervízből Touchomat és mert, foci-buzi vagyok gondoltam írok egy összehasonlító tesztet.

Menü:

Real Soccer

A játékot megnyitva

egy igencsak pofás menüvel találjuk magunkat szembe. A zene is elég jó.  Négy menüpont van nevezetesen:

• Exihitibon: gyors meccs
• Game Modes: különféle kupák ill. bajnokságok
• Multiplayer: helyi Wi-Fi-s multi
• More Games: reklám
• Options: beállítások

X2 Football

Bevallom őszintén szerintem ez a menü ronda. A színek fakók a zene idegesítő és repeteív. Menüpontok:

• Start Match: gyors meccs
• Game Modes: kupák (bajnokságok nem!!)
• Options:beállítások

Hát szerintem a menüben az egyértelmű győztes a Real Soccer.

Felhozatal

Real Soccer

A játék nem tartalmaz licenszeket de szinte az összes nagyobb klub csapat ill válogatott megtalálható benne. A játékosok nevei is korrektek és a nagyobb bajnokságokat ill kupákat is tartalmazza.

X2 Football

Hát szerintem ez a pont a játék Achilles-sarka. Hogy miért? Nos sem klub csapatokat sem bajnoságokat nem tartalmaz. Ez a két dolog szerintem az ami legjobban hiányzik a játékból.

Megint csak a Real Soccer a jobb ebben a kategóriában.

Hangok

Real Soccer

A menüben a zene jó mint már említettem. Kommentár nincs és a szurkolás hangja szerintem kicsit unalmas.

X2 Football

A menü zenéje iszonyú. Van kommenár méghozzá egész jó és a szurkoló hangok is nagyon jók.

Ez szerintem az X2-é.

Grafika

Real Soccer

Szerintem a grafika nem szép. A játékososok aránytalanok, a pálya ronda, az embereknek kocka feje van. Az sem előny hogy csak három kamera nézet van.

X2 Football

A grafika itt érezhetőbben szebb mint a Real Soccernél. 5 kamera nézet van. Helyettem inkább beszéljen a kép.

Ez is az X2-é.

Irányítás

Real Soccer

Az irányítás egész jó. Két gomb van a képernyőn és egy d-pad. Az A gombbal lehet lőni ill. ha nyomva tartjuk és felfelé húzzuk az ujjunkat akkor átemeli a kapus felett. A B gomb értelem szerűen a passz és a fent említett módszerrel lehet beadni. Ezen kívül a képernyő üres területeit tapogatva különféle cseleket lehet csinálni. A sprintelés egy irány kétszer gyors egymásutánban való lenyomásával kivitelezhető.

X2 Football

Három gomb van a képernyő jobb-alsó sarkában és egy virtual joystick mint a Terminátornál. Itt nem kell fölfelé huzogatni a gombokat mert mindenre van egy külön. A sprintelést a joystick előrenyomásával lehet kivitelezni. (ha kipróbáljátok tudni fogjátok miről van szó)

Ez szerintem döntetlen.

Összesítés:

Mindkettő jó játék de, szerintem az X2 a jobb. Szerintetek?

Játék után kutatva találtam rá, az immáron több ízben is letölthető Tap Tap Revenge 2 variációkra. Szkeptikus voltam, de leszedtem mind, és pozitívan csalódtam.

Tap Tap eddig megjelent részei:

• Tap Tap Revenge 2 (a sima revenge itt most nem játszik )
• Tap Tap Revenge: Coldaplay
• Tap Tap Revenge: Dance
• Tap Tap Revenge NIN ( Nine Inch Nails )

Kezdjük is talán a Tap Tap Revenge 2-vel!

A játék alapvetően egy ügyességi játék, valamint reflex fejlesztőnek is kiváló :) alapvetően a játék arról szól, hogy három „húron” jönnek a kis, színes bogyók, a kiválasztott zene ritmusára, és nehézségi szintenként változó mennyiségben kell ezeket, a húr végén lenyomogatni. A beépített (nem túl sok, viszont elég kevés) zene mellé, elérhető internet kapcsolat mellett lehetőségünk van a zenetár bővítéséhez, s tölthetünk le muzsikákat, nehézségi szintnek megfelelően, csoportosítva. A játék (sorozat) természetesen multiplayer, és online play módban is klassznak bizonyul. (bár nekem online még nem nagyon volt szerencsém játszani, online playerek híján, de a legendák azt tartják, úgy se rossz a gamma… :) )

A nehézségi szintek: Kid, Easy, Medium, Hard, és végül az Extreme

Kid=Kölök szint, én konkrétan nem ezzel kezdtem, mert elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy rakás szemét, éppen ezért inkább medium fokozaton kezdtem, ami már inkább meghozta a kedvem.

Easy=nos, az könnyű szint is elég bevezető jellegű, de itt már inkább játék szagú a dolog. Medium=közepes erősség, ha Multiplayer funkcióban toljuk haverral, vagy bárkivel, ez jó választás,garantált a „jáccunkmééég” kurjantás a játszma végén.

Hard=Nehéz, ez a szint, ha egyedül toljuk szintenként lépcsőzetesen, hamar belejön az ember, élvezhető, Multi. funkcióban félprofi tornamentek megrendezéséhez egy pár vodka után, garantált a vérre mennő harci láz ellenfelünk ellen.

Extreme=Szerintem ezt nem nagyon kell magyarázni, extrém a stuff, nekem a rekordom Coldaplay – Clock-on sikerült, 86%-os találási aránnyal…

A következő kiszemelt a Tap Tap Revenge Coldplay.

Nah, ez volt az a NIN edition után, amihez a legkevesebb reményt fűztem, és egyben ez okozta a legnagyobb meglepetést. A Coldplay edition-ben, az eddig megszokott bogyók helyett, hosszúkás, lécszerű dolgokat kell nyomkodni, az eddig megszokott húrok helyett pedig, három sáv nyújt ebben segítséget. Ennek ellenére nagyon hamar bele lehet jönni. Ki merem jelenteni, zenei hovatartozásom eltitkolása mellett, (najó, nem, dárenbéz 4 ewwa) hogy ez lett a széria leg élvezhetőbb, legjobban eltalált darabja! A Revenge 2-höz hasonlóan itt is Kid, Easy, Medium, Hard, és Extreme fokozatokban játszhatunk, és mérhetjük össze itt is Multiplayer funkciónak köszönhetően, a tudásunkat, mindezt kitűnő (és tényleg feelinges) Coldplay zenei aláfestés mellett.

Legközelebb a Tap Tap Revenge Dance, valamint NIN edition lesz porondon.

Üdv, Thende

Na, ez már egy több hetes hír, anno azt hittem, megírtam, de valahogy nem került ki… pedig hát igencsak illett volna írni róla.

Gyakorlatilag annyi a hír, hogy a második generációs iPod Touch magasabb órajelen megy, mint az első, vagy akármelyik iPhone: egészen pontosan 532 megahertzen (az 1G és az iPhone-ok 412 megahertzen futnak). Azt azért tegyük hozzá, hogy gyárilag mind a négy készülékben 620 megahertzes processzor van, tehát gyakorlatilag csak a butítás csökkentették - az Apple ez által is próbálja erősíteni az új Touch “funnest iPod ever” vonalát?

Az alábbi videóban ez szemléltetve is van: